Kérem fogadja szeretettel levelem. Valószínűleg ez lesz az utolsó, talán kicsit szubjektív hangulatú írás, amellyel szeretnék Öntől a „régi, megszokott”  Új Színház nevében búcsúzni. Amennyiben tovább akar lépni, kattintson a jobb felső sarokban található keresztre!

Márta István 
2012-01-19

Kedves Barátunk!

13 esztendő munkáját zúzza szét az érthetetlen és megmagyarázhatatlan politikai döntés. A miértre nincs logikus válasz, az okozott kár viszont – valószínűleg - tetemes lesz. 
A színházban és sokak lelkében is.
A hazafiság, a nemzet, a magyarság tiszteletre méltó eszménye a közhely szintjére száműzetik, a színház több ezer éves nyitottságának ellentmondó gyűlölet és  negédes bájolgás térnyerése csak önmagába zárt színházat teremthet.

103 éves csodálatos épületünk sok mindent elbírt már, bíznunk kell abban, hogy – mint  eddig -  a jövőben is a jó lelkek segítik megőrizni azt a világra érzékeny és nyitott „szentélyt”, amelyben mostanáig szorosan összefonódva  élt együtt a magyar és európai  kultúra. Kabos, Bajor Gizi, Dajka Margit, Tolnay Klári, Bulla Elma, Páger Antal, Sennyei Vera, Hevesi Sándor, Várkonyi Zoltán, Both Béla, Kazimír Károly, Kazán István, Meczner János, Székely Gábor, az itt pályakezdő Darvas Iván és színházunk társulati tagjaként tragikus fiatalon pályavégző Bubik István, a névtelen színészek, dramaturgok, színpad-és világosító mesterek „szellem-árnyai” fogták a kezünket, segítettek színházat csinálni.

Most néhányan távozunk, később többen is követnek majd bennünket, mások maradnak, mert nincs más választásuk, vagy maradnak, mert hiszik, hogy jobb színház lesz a Paulay Ede utcában, mint eddig volt.

Egy biztos. Február 1-től új időszámítás kezdődik hányattatott és szép múltú színházunk falai közt - és azon kívül is… 
Thomas Mann-nal, a katalán Galceránnal és a dán Jokum Rohdeval búcsúzunk Önöktől, fogadja szeretettel januári bemutatóinkat.
A februári műsort mi szerkesztettük, maradék repertoárunkat még ebben a hónapban is láthatják. Később már nem biztos.
Arra, ami márciusban következik az Új Színházban, legyen kíváncsi és ne fordítsa el a fejét!

Köszönöm eddigi szerető figyelmét: Márta István igazgató

Megtekinthető az Új Színház honlapján is. Még egy ideig.

Ha más nem, ez a Facebookon terjedő fotó végképp meggyőzött arról, hogy a békemenet nem a Fidesz erőfölényének, vagy az ország bármilyen értelemben kettészakadt mivoltának a demonstrációja volt. Egyszerűen csak láthattuk a maradék, jól behatárolható, jellemzően az idősebb generációhoz tartozó, nemzeti érzelmű, kissé zavaros ideológiájú Fidesz-támogatót, akit gyorsan mozgósítani lehetett, és fel lehetett buszoztatni Pestre tüntetni.

Igen, biztosan van, akikre hatással volt, és akiket kicsit eltántorított vagy megriasztott ez az erődemonstráció, meg már tényleg unalmas minden egyes ellenzéki tüntetésen ugyanazokat a sirámokat hallgatni, de hiába áltatja most magát látványosan a kormány, az elégedetlenség nem változott, és egy buszkaraván nem tudja visszájára fordítani mindazokat a folyamatokat, amelyek 2011-ben a Millával, a Szolidaritással és az új ellenzékkel elindultak.

Ezen már túl vagyunk: egyszerűen már túl sok embernél szakadt el a cérna, túl sokan ábrándultak ki, vagy egyenesen háborodtak fel a kormány intézkedései, és/vagy azok mikéntje miatt, nem is beszélve az azokat kísérő kommunikációtól... A buszok elmentek, de az elégedetlen többség, és a folyamatosan szervezkedő új ellenzék itt maradt.

Félreértés ne essék, ebben sem látok jelentős vidék-Budapest ellentétet: arányaiban biztosan ugyanannyian vannak az elégdetlenek vidéken is, mint a fővárosban - csak nekik még senki nem tudott fuvart biztosítani, hogy együtt tüntessenek azokkal, akik gond nélkül elbékávéznak vagy elballagnak az Operához, vagy a Szabad sajtó útjára. De valószínűleg már ez az idő sincs messze.

Nem kenyerem mostanában az énblog, a politikai publicisztika meg sosem volt, de ami a Trafóval, meg úgy általában, pártunk és kormányunk kultúrpolitikája környékén történik, az, nincs rajta mint szépíteni, egyenesen felbasz, és gondoskodik a magas vérnyomásomról immár hónapok óta. Ha másért nem, ezt a feszültséget levezetni jó érzés akkor, amikor lehet valami placcon tüntetni, meg üvöltözni esetenként keresetlen szavakat.

Az ilyen lángoktól ölelt kis országokban, mint a mienk, az úgy van, hogy a kultúra számos szegmensei képtelenek megélni piaci viszonyok között, és közpénzektől függenek. Van az úgy, hogy ilyen körülmányek között is csodák képesek születni, és egy ilyen kulturális létesítmény, brand, kultúrtermék volt Szabó György 13 éves, áldozatos munkával felépített Trafója.

Nem tartozik a kedvenc műfajaim közé a kortárs tánc, ezért nem voltam törzsvendége az intézménynek, de mégis hozzám nőtt: rengeteg érdekes színházi produkciót, koncertet éltem meg itt, nem is beszélve az intézmény főtevékenységéhez csak lazán kapcsolódó, sztenderd fővárosi bulihely szerepét betöltő alagsori klubban való bulizásokig, főleg 2004-2005 környékén. De a Trafó nem csak nekem volt fontos és szeretett hely, a világban is ismert és elismert márkanév volt, amit, számolatlan mennyiségű adó-, szponzor- és pályázati forintok felhasználásával tett az alapító Szabó György azzá, ami.

Ha mást nem, ezt tisztelhetné a kulturális intézményeket fenntartó kormányzat. Hogy itt létrejött valami, aminek Isztambultól Melbourne-ig híre, elismertsége volt, és nem kevés melóba és pénzbe került ezt összehozni.

Miért kell azt látni, megélni, hogy ilyern értékeket hagyunk elveszni? Ráadásul mindezt úgy, hogy az alapítót nem csak gátlástalanul kiakólbólítjuk a helyéből, de még szembe is köpjük egy kamupályáztatással? Próbálkozzál csak, öcsi, majd legfeljebb leszavazunk, eleget pattogtál is másfél évtizedig? Miért nem tudja azt mondani Bozsik Yvette, hogy köszönöm, én ebben nem veszek részt? Neki sem ég le a pofájáról a bőr?

Az isten verje meg, az.

Másik, mai hír, hogy a Gödör eddigi vezetése is milyen kedvesen, tender nélkül lett leléptetve. Egyre inkább az az érzésem, hogy nem érdemes ebben a szánalmas, kézi verzérlésre állított országban kezdeni semmit, ha az ember létrehoz valamit, akkor örülhet, hogy nem két pofont kap, amikor elzavarják, csak kisemmizik.

Kárpótlásként meg mi van? Kerényi Imre, meg az ő díszes alaptörvénye? Köszönöm szépen. Fusson, ki merre lát, komolyan.